Orbán a német bulvársajtóban

 

Szokatlan, hogy egy ország kormányfője egy külföldi bulvárlapnak nyilatkozzék. A Bild Zeitung ugyanis a legnagyobb példányszámú német napilap, melynek nyelvezete (Umgangsprache) meglehetősen egyszerű, sok színes (meztelen) képpel van teli, és küldetéséhez híven: röviden, de velősen tájékoztatja (egyszerű) olvasóit a világ és környezetünk eseményeiről. Kormányfők, ha már külföldi felkérést kapnak, tekintélyes (“értelmiségi”) napilapoknak vagy folyóiratoknak szoktak nyilatkozatni. Úgy tűnik, Orbán nem talált ilyen sajtó-orgánumot széles e világban, amivel viszont egyértelművé tette a jelenlegi magyar miniszterelnök helyét (és gondolkozását) Európában. Persze, a hazai közönséghez ebből semmi sem jut el, miközben pártállástól függetlenül a teljes magyar sajtó beszámolt a kétrészes Orbán-interjúról. Csak zárójelben: elképzelhető, hogy Orbán és “kommunikációs stábja” jelentkezett a Bild-nél? Sőt az sem kizárt, hogy fizetett hirdetésről van szó, de ez már rosszmájúság. Bocs Viktor.

 

Az időzítés viszont nem véletlen, és sok mindent elárul. Hiszen komoly jelzésértéke van annak, hogy, amíg a tekintélyes német lapok, mint. pl. a Süddeutsche Zeitung, június 16-ról, Nagy Imre és társai kivégzéséről, illetve a 25 évvel ezelőtti (újra)temetésről emlékezett meg, addig a német bulvár éllovasa, a Bild Zeitung, Orbán Viktorral közölt interjút, melyben a Fidesz alapító tagot és mára betöltött szerepét helyezi a középpontba. Mintha Orbán Viktor akkori beszédével egymaga győzte volna le a Szovjetuniót és kergette volna el a szovjet megszállókat, közben csinált egy 20 évig elhúzódó forradalmat, ami aztán 2010-ben teljesült ki vagy be a szavazófülkékben.

 

Őszintén, máig nem tisztázott június 16. helye és szerepe a köztudatban: október 6.-hoz hasonlóan (nemzeti) gyásznap az 1956-os forradalom vezetőinek, köztük az akkori miniszterelnök (Nagy Imre) kivégzése, vagy emlékezés egy "rendezvényre", egy (újra)temetésre, melytől a rendszerváltást, az ország (újbóli) függetlenné válásának (szimbólikus) kezdetét számítjuk? Az idei, 25. évforduló azonban, mintha új irányt vett volna, és nem a történelmi esemény, hanem a jelenlegi miniszterelnök személye (és kultusza) került volna a középpontba. És ez aggasztó. Különösen a városi legendák tükrében, mely történelemhamisítást sejtet.

 

A Bild-ben megjelent Orbán-interjúban kétszer is szerepel, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök 25 évvel ezelőtt követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. Az igazsághoz tartozik, hogy a német bulvárlap írta le tényként ezt a “követelést”, és nem Orbán Viktor hivatkozott rá. Nagyon helyesen, mert 1989 nyarán ilyet nem mondott, nem követelt az akkori politikai viszonyokhoz képest bátor beszédében a fiatal Orbán Viktor.

 

Idézet az MTI-től a most június 16-án megjelent Bild-Zeitungból

 

"......Orbán Viktor nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy volt-e benne félelem, amikor a még az egész keleti blokkot megszállva tartó szovjet csapatok kivonulását követelte a kommunisták által meggyilkolt Nagy Imre koporsójánál......"

 

Nos, ez az orbáni "követelés" csak a fantáziákban él, de elég elterjedt, hiszen egy német bulvárlap is így tudja (és terjeszti). A valóságban (film, videó- felvétellel igazolható!) azonban Orbán beszédében nem követelt semmit. Ellenben valóban elhangzott egy egyetlen mondat, melyben feltételes módban írt, ill. mondott utalás van rá:

 

“.......Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről......”

 

Hol itt a követelés? A politikusnak készülő ifjú Orbán már akkor tudta, hogyan kell szédíteni és saját oldalára állítani a tömegeket. Jól megtanulta. Hiszen ez volt a Kádár-korszak érvényesülési lételeme.

 

Egy szubjektív gondolatébresztő a 25 évvel ezelőtti nevezetes naphoz. Szerintem az egy tisztességes temetés volt, egy látványos ravatallal. Nempedig újratemetés, hiszen az akkori hatalom 30 év elteltével (1988) engedélyezte, hogy adják ki a kivégzettek holttestét a családtagoknak! A hozzátartozók döntöttek úgy, hogy az emberhez méltó temetést a kivégzés évfordulóján tartsák meg.

 

A hatodik koporsó és Orbán beszéde valójában nem a mártírok földi maradványainak örök nyugalomra helyezéséhez tartozott, hanem politikai megfontolású tiltakozás volt a fennálló rendszer és hatalom (és bűnei) ellen.

 

E kis kitérő után, lássuk a Bild-ben megjelent Orbán-interjút és annak hivatalos magyar (MTI) ismertetése közti néhány “ellentmondást”

 

Egyúttal zavarban vagyok, mert nem ismerem Orbán Viktor eredeti szavait, gondolatait, amit a BILD Zeitung-nak adott interjúban (magyarul) mondott. Ezért kicsit Karinthy-s a helyzet, hiszen a miniszterelnök németre lefordított szavait kell most “visszaültetni” magyarra.

 

Ennyi bevezető után, nézzük mi is olvasható a legnagyobb példányszámú német bulvárlapban a magyar miniszterelnöktől.

 

A szerzők: Kai Diekmann, Dora Varro, Hans-Jörg Vehlewald és D. Biskup (fotó)

Van kép a cikk alján, mely a Parlamentben készült, amint a három Bild-riporter kérdezi Orbán Viktort. Van egy bekeretezett kép is a cikk felsőközepén, mely az ifjú, 25 évvel ezelőtti, Orbán Viktort ábrázolja. Rajta nagybetűkkel: 16. Juni 1989 Diese Rede machte Orbán berühmt (ez a beszéd tette Orbánt híressé) majd alatta: Történelmi beszéd volt. Ma 25 évvel ezelőtt a budapesti Hősök terén követelt Orbán Viktor szabad választásokat a szocialista Magyarországon és az orosz csapatok kivonását. Orbán néhány hónappal korábban alapította ellenzéki mozgalmát a Fiatal Demokraták Szövetségét (Fidesz) Beszédét a kommunisták által kivégzett reformer Nagy Imre (62) rehabilitása és az Újköztemető-beli újratemetése alkalmából tartotta.

 

Ajánlom, előbb megismerkedni az MTI által kiadott (hivatalos) közleménnyel, mely a Bild Zeitung-ban megjelent Orbán-interjút ismerteti magyarul.   (első rész, második rész)

 

Az alábbiakban a magyar ismeretéstől eltérő vagy le nem fordított, de szerintem figyelemreméltó részeket gyűjtöttem össze, a Bild kérdéseit és az arra adott orbáni válaszokat követve, ahogy az a német bulvárlapban olvasható.

 

A harmadik Bild-kérdésre, hogy volt-e benne félelem, amikor a szovjet csapatok kivonását követelte, Orbán sokkal hosszabban válaszolt, mint azt, az MTI ídézte. Ezenkivül a Bild által feltett kérdésben “orosz csapatok” szerepelnek, és nem “szovjet”, mint az, az MTI-nél olvasható.

 

Tehát, a miniszterelnök válasza szerint, nem volt benne félelem, amit azzal magyarázott és egészített ki, hogy

 

“.....Különben, az 1956-os felkelés utáni történelmünk megmutatta: a bátorság megérte! A szovjetek elleni ellenállásunk különösen radikális volt, ezért Moszkva a legtöbb engedményt nekünk adta. Azért kaptuk meg a mi “gulyáskommunizmusunkat”, mert elsőnek fogtunk ellenük fegyvert!....”

 

Arra a felvetésre, hogy Orbán nem tudhatta biztosan, miként reagál Moszkva (a beszédére), a miniszterelnök így kezdte válaszát:

 

“.....Nem, de számomra világos volt: Lengyelországban és Magyarországon ekkor már oly sok ember volt a szabdságért az utcán. A szovjetnek százezreket kellett volna letartóztatni és internálni, ha ezt fel akarták volna tartóztatni.....”

 

Arra kérdésre, hogy mikor tudta, hogy az 1989-es forradalom győzött, Orbán kifejtette:

 

“... a németországi fordulat jelezte, hogy a Kelet-Nyugat közti határ el fog tűnni. Addig egyfajta Senkiföldjén éltünk: a szovjet katonáit még nálunk állomásoztatta, de a területet többé már nem Moszkvából irányították. Többé már nem tartoztunk a Kelethez, de a Nyugathoz sem. (..) Annyiban teljes bizonytalanságban éltem, hogy a németek az egység  gyors vagy lassú lépéseit (megoldását) választják. Csak arra gondoltunk: eszüknél vannak? Azonnali újraegyesítést, máskülönben semmi sem megy. Végülis mindannyiunk sorsa ettől a döntéstől függ.....”

 

Az alábbi Bild-kérdés és reá Orbán válasza a magyar ismertetőkből teljesen kimaradt.

 

Bild: 1989 későnyarán a Magyarországon tartozkodó NDK-polgárok ezrei reménykedtek a Nyugatra szökés lehetőségében. Tudta Ön (OV) akkoriban, hogy Németország és Magyarország titkos tárgyalásokat folytatott kiutazásukról?

 

Orbán válasza: “Akkoriban sok minden kiszivárgott, de pontosat nem tudtunk. Csak azt lehetett érezni: valami megmozdult.”

 

Valószínűleg ez a kérdés és válasz azért maradt ki az interjú hivatalos (MTI) magyar nyelvű ismertetőjéből, mert ez egyértelmű célzás, hogy Orbán akkor még “kisfiú volt”, azaz “nagyon messze volt a tűztől.” Valamint kiderülne, hogy június 16.-i merész beszéde ellenére mégsem volt az akkori események középpontjában.

 

A következő kérdés valójában ennek a kérdésnek a továbbfeszegetése, de a magyar változat ügyesen megoldotta, mintha a Horn-féle Vasfüggöny átvágás szimbolumára (“gesztusára”) vonatkozna, ami Orbán szerint (is) “nagyszerű tett volt”. Tehát, “A németek kellőképpen méltányolták-e ezt?" - kérdezi a Bild. Az “ezt” azonban nem a szögesdrót-átvágásra, hanem a titkos (államközi) tárgyalásokra vonatkozott, amire aztán Orbán végre “csacsoghatott”, beleszőve, hogy “...a 10 milliós Magyarország segített a 80 milliós Németországnak....”

 

Az utolsó kérdést és a reá adott választ (azt hiszem) érdemes szó szerint ídézni.

 

Bild: A románok agyonlőtték a diktátor Nicolae Ceausescut, az NDK államfő Erich Honecker börtönbe került – a magyarok miért bocsátottak meg olyan nagylelkűen kommunistáiknak?

 

OV: Ez egy fájó pont a történelmünkben. Mivel a magyar kommunisták és ellenfeleik közötti harc seholsem tartott olyan sokáig, mint Magyarországon. 20 évig tartott, mert a hatalmi összefonódások a kommunista időket túlélték. Ezzel szemben mi azt akartuk, hogy a teljesitmény és a versenyképesség döntsön, ne pedig a bennfentes kapcsolatokhoz való tartozás (viszony). El kell ismernem: ellenfeleinknek meg volt a tehetségük a hatalom megtartásához. Jó harcosok voltak. Életem 20 évébe került mire legyőztük őket, és mire 2011-re Magyarország részére, mint utolsó posztkommunista állam Európában, végre egy új alkotmányt fogadtattunk el.

 

Nem tudom Orbán valóban használta-e az alkotmány (Verfassung) szót, mint az a Bild-ben németül szerepel, mert az alaptörvényre is van szép német szó: Grundgesetz.

 

“Megígértem választóimnak, hogy Juncker útját állom”

ezzel a címmel jelent meg a Bild Zeitung-ban az Orbán Viktor interjú második része. (az MTI magyar nyelvű ismertetője itt olvasható)

 

A cikkhez egy kép is tartozik, amelyen két nagyméretű nemzeti színű zászló előtt a magyar miniszterelnök zsebredugott kézzel mosolyog. Felirat: “Farmerben a hivatalban – az nem megy” - Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor (51) irodája előtt a budapesti Parlamentben.

 

Az MTI az első Bild-kérdést nem idézi pontosan (Vannak-e tanulságai 1989-nek, amik a 2014-es európai krizisévben ismét aktuálisak?), majd a miniszterelnök válaszszavai is kissé másként hangzanak németül. Az MTI szerint Orbán azt mondta: “....Nem szabad hagyni, hogy Európa sorsát ismét Moszkva és Washington határozza meg, ...”

Ezzel szemben Orbán a Bildnek ezt mondta: “....Európa sorsát nem szabad, hogy már megint Moszkva és Washington döntse el!....” Kicsi a különbség, de van, és egy miniszterelnök megérdemli, hogy pontosan ídézzék. Különben is a dönteni igen és szó, nem a meghatározni szinonimája. Pláne, ha sorsról van szó!

 

Ilyen apró eltérésektől eltekintve, az MTI hűen adja vissza a Bild-ben megjelent interjú második részét. Egy kivétellel: az utolsó kérdés és a hozzátartozó válasz lemaradt. Most pótoljuk:

 

Bild: Fiatal éveiben azt akarta, hogy párttársai, pártja politikusai “egyszerű polgárok legyenek, akik a zöldségesnél beállnak a sorba, megisznak egy sört a pultnál és van humoruk.” Hogyan változott meg az akkori ember, Orbán Viktor?

 

OV: Hát, igen, megprobálom fiataságomat és normalitásomat (egyszerűségemet) megtartani. Farmernadrágom van, nem furikázom limuzinnal, futballmeccsekre járok, a családommal kirándulok. Egyet azonban megtanultam: az én állásomban keveset számít, amit én akarok, sokkal többet, amit az emberek elvárnak tőlem. És a magyarok nem akceptálnák, ha én, mint az ország képviselője, farmerben és kockásingben jelennék meg Merkel asszony oldalán. Belátom: ezen a ponton polgártársaimnak egyértelműen igazuk van.

 

 

 

PS.

Kaptam egy (jogos) bírálatot. Vajon a Bild cikkére, cikkeire miért nem mutat link? Így ugyanis úgy tűnhet, részrehajló vagyok, és nem engedem, hogy olvasóim eredetiben (is) hozzáférjenek az általam ismertetett anyaghoz.
Nos, ennek a hiánynak egyszerű oka és magyarázata van. A Bild bizonyos cikkei fizetősek. Ilyen a kétrészes Orbán interjú is. EUR 0.99-t kér az oldal, ill. cikk elérhetőségért a bulvárlap. Aki tehát, az eredeti cikket szeretné látni, olvasni, annak itt a (fizetős) hozzáférési lehetőség.

“Es war eine Revolution der Herzen” 

 (első rész – 16.06.2014)

“Ich habe meinen Wählern versprochen, Juncker zu verhindern” 
 (második rész 17.06.2014)  


Mindkét cím azért van idézőjelben, mert ezek Orbán Viktor szavai.