Monday, July 04, 2011

Otto von Habsburg emlékére

A hírügynökségek kiemelik származását, hogy ő volt az utolsó osztrák császár és magyar király (legidősebb) fia. Ezen a tényen nem tudott változtatni, de élete folyamán mindig megkérte hallgatóságát, tisztelőit, hogy őt csak polgári nevén és rangján szólítsák: dr. Habsburg. Cikkeit is Otto von Habsburg néven jegyezte. A magyar nyelvű nekrológok (gondolom az elmúlt 40-60 év agymosása következtében) nem említik meg a hitlerizmus elleni harcát. Pedig kiemelkedő szerepe volt benne, annak ellenére, hogy hátat fordíthathatott volna az egykori Habsburg Birodalom népeinek, hiszen családját elűzték szülőföldjéről, az Osztrák-Magyar Monarchia területéről: Ausztriában a köztársaságpártiak, Magyarországról pedig a királypártiak. Élükön az önjelölt kormányzó, azaz a királyt képviselő, helyettesítő Horthy Miklós, aki előzőleg, mint a Monarchiára felesküdött katonaember, Ferenc József szárnysegédje, az osztrák-magyar flotta utolsó főparancsnoka volt.

A trónfosztott és végül Madeira szigetére száműzött IV. Károly 1922-ben bekövetkezett korai halála után, legidősebb fiát, az akkor 9 éves Ottót tekintették (elvi) családfőnek. Édesanyja (Zita királyné) eltökélt szándéka volt, hogy gyermekét a monarchia hagyományainak megfelelően német(osztrák) és magyar oktatásban, nevelésben részesítse. Ezért Pannonhalmáról hozatott tanítókat, név szerint:
Solymos Vendel, Weber Jácint, Vlassics és Bánhegy páterek, valamint Blazovich Jákó horvát születésű pannonhalmi pap, aki nagy hatással volt Ottóra. (innen tökéletes magyar nyelvtudása és történelmi helyismerete.)

A száműzött uralkodói család politikai és anyagi megfontolásból (Nyugat-)Európa több országában is megfordult. Ottó főleg Franciaországban élt. Az Anschluss előtt, a 30-as években, lett politikailag aktív. Az osztrákoknak felajánlotta segítségét, ill. javasolta az alkotmányos monarchiához való visszatérést, annak reményében, hogy akkor – talán – a náci terv (az ország „hozzácsatolása”) elkerülhető lenne. Bécs ezt elutasította. Közben Hitler Berlinben kérette az ifjú „trónörököst” azzal a szándékkal, hogy elősegítse a „két (német, osztrák) nép barátságát”. Ezt viszont Habsburg Ottó utasította el. Az Anschluss-t követően párizsi emigrációjából felhívással fordult a világ közvéleményéhez, és beavatkozásra szólított fel a nácik ellen. Később, Franciaország náci lerohanása idején az Egyesült Államokba menekült, ahol már aktívan részt vett a Hitler ellenes mozgalomban. Talán nem véletlen, hogy a háború után épp az amerikai megszállási övezetben, Bajorországban, a München melletti Starnbergi-tó partján, Pöckingben telepedett le. Ráadásul egy olyan villába, amit 1870 körül egy ausztrál operaénekes építtetett, és „Villa Australia” volt az eredeti neve, és amit 1945-ös évektől „Villa Austria” néven emlegetnek.

Otto von Habsburg egész életét az európai népek összefogásának szentelte, különös tekintettel a Pán-Európai szellemnek, amit 1923-ban az ugyancsak osztrák Richard Graf Coudenhove Kalergi (1894-1972) hívott életre „Pan-Europa” című könyvében. Coudenhove-Kalergi ebben a művében egy elkövetkező nagy háborúról vizionál, aminek eredményeként Európa két részre fog szakadni, esni: egy szovjet gyarmatra és egy amerikai protektorátusra. Ennek megelőzése érdekében egy politikailag, gazdaságilag és katonailag egységes Európát kell(ene) létrehozni., amit Pán-Europának nevezett el.

Coudenhove ötletét és elképzelését sokan felkarolták és támogatták, például Paul Claudel, Paul Valéry, Heinrich és Thomas Mann, Stefan Zweig, Gerhart Hauptmann, Rainer Maria Rilke, Franz Werfel, Arthur Schnitzler, Sigmund Freud, Albert Einstein, a filozófus Ortega y Gasset és Salvador de Madariaga, valamint a zeneszerző Richard Strauß. A lelkes támogatók közzé tartozott a fiatal kölni főpolgármester, a későbbi (nyugat-)német kancellár, Konrad Adenauer, valamint az akkor még bécsi diák, a későbbi osztrák kancellár, (a szocdem) Bruno Kreisky is. Az ötletet, az akkori hivatalos politika visszafogottan vagy elutasítóan fogadta.

Mégis, a mozgalom lelkes követőkre talált, köztük a francia miniszterelnök, Aristide Briand, személyében, aki 1929 szeptember 5-én, Genfben, (az ENSZ elődje) a Népszövetség előtt ismertette Coudenhove elképzelését. Az inditvány azonban rövidéletűnek bizonyult. Októberben meghalt a Briand-kezdeményezést támogató német külügyminiszter, Gustav Stresemann, majd a gazdasági világválság következtében november 2-án Briand is megbukott. Ettől kezdve a Pán Európa gondolat háttérbe szorult, és Coudenhove-nak egyre többet kellett a vörös és barna nézetek ellen küzdenie, különösen, hogy a baloldali támogatók is elfordultak a szélsőségektől mentes, egységes Európa gondolatától. Az 1932-es basel-i kongresszuson Coundenhove egy szójátékkal óvta követőit: "Sztálin polgárháborúra készül, Hitler pedig a népek háborújára" ("Stalin bereitet den Bürgerkrieg vor - Hitler den Völkerkrieg")

Otto von Habsburg 1936 óta volt tagja a Pán Európai Unió-nak, amelynek 1973-ban lett az elnöke. 2004-ben visszavonult, de továbbra is betöltötte a tiszteletbeli elnök címet. Mint az Európa Parlament képviselője (CSU), ő javasolta - 1979 szeptemberében - egy szimbolikus szék, egy üres ülőhely fenntartását a strassburgi űlésteremben a kelet-európai népek számára. Magyar nyelvű havilapot is kiadott Új Európa címen, aminek kiadásában és terjesztésében magam is részt vettem. Személyes találkozásaim alkalmával egy nagytudású, fantasztikus „úriembert” ismertem meg benne, valamint felesége (Regina asszony) személyében.


Emlékét megőrizzük!
Isten nyugosztalja!



Most kaptam a hírt: Otto von Habsburg szívét Pannonhalmán helyezik örök nyugalomra 2011. július 17-én. Egy nappal a bécsi temetés után, amely a Habsburgok kriptájában, a Kapucinusoknál lesz.