Wednesday, April 29, 2009

Búcsú M. Dwyer-től

A Belfast Telegraph szerint akár 15 hetet is várni kell a Bolíviában agyonlőtt Michael Dwyer szüleinek, amíg a pontos és teljes halottkémi jelentést megkaphatják, és azt nem csak ők, de a nagynyilvánosság is megismerheti. Ennek egyszerű, bürokratikus oka van: a dublini Patológiai Intézetben elvégzett boncolások, vizsgálatok eredményéről kb. 10-15 hét után értesítik a hozzátartozókat, és teszik ezzel hivatalosan is nyilvánossá a halál beálltának körülményét. Az előzetes jelentések szerint Michael Dwyer-rel a mellkasán ért egyetlen lövés végzett.
A 24 éves fiatalember holttestét már kiadták (átadták) a családnak, és a helyi temetkezési vállalat ravatalozójában vehettek búcsút a családtagok, rokonok, barátok. Este félnyolckor átvitték a terryglass-i (katolikus) templomba, ahol holnap de. 11:00-kor tartják a gyászmisét, ahova több száz embert várnak.

Közben az ír külügyminiszter, Michael Martin, nemzetközi vizsgálatot javasolt a halál körülményének pontos kiderítésére. Mint mondotta: a Dwyer családnak joga van megtudni a teljes igazságot, hogy mi történt a fiukkal.


Magánvélemény

Őszintén, nekem nagyon szimpatikus, ahogy az írek, az ír hatóságok kezelik ezt az “ügyet”. Mindenegyes megnyilatkozásból kiérződik, hogy itt valóban egy állampolgár halálának körülményét kívánják megtudni, és tisztázni, függetlenül az idegen ország (bel)politikai helyzetétől, viszonyától. Az ír külügyminiszter nem Írország, hanem egy ír család érdekében és nevében lép fel, jár el. Ez valahogy magyar részről nem érződik ilyen egyértelműen – legalábbis a hazai médián keresztül nem, pedig a két ország és állam ugyanabban a cipőben jár (ebben az esetben, ügyben).
.

Kapcsolódó anyagok
Újabb ír adalék (Thursday, April 30, 2009)
Az írek utána járnak (Tuesday, April 28, 2009)
Dwyer már otthon van (Saturday, April 25, 2009)
Megvan a magyar láncszem ! (?) (Saturday, April 25, 2009)
.

Labels: ,

Monday, April 27, 2009

Rózsa-Flores az angol nyelvű sajtóban

Michael Dwyer halálával kapcsolatban az angol nyelvű sajtó, egyre gyakrabban szélsőjobboldalinak titulálja azt a csoportot, amihez a 24 éves ír fiatalember - állítólag tudta nélkül - csatlakozott.
.
Irish Independent
A wikipedia szerint a legnagyobb példányszámban megjelenő jobbközép, a szociális kérdésekben populista, pro-katolikus ír napilap, az (Irish) Independent vasárnapi számában kábítószer-kereskedelemmel és rasszista gyilkosságokkal hozza kapcsolatba a „bolíviai bandát”, amihez Michael Dwyer csatlakozott.

A Jim Cusack jegyezte cikkből kiderül: „most már ismeretes” (it is now understood), hogy egy erőszakos szélsőjobboldali különös bandáról van szó („bizarre gang”, amiből a gengszter szó is ered), akik kapcsolatba hozhatók az egykori Jugoszláviában folyt háborúban elkövetett atrocitásokkal, és akik maguk ismerték el, hogy felkelést (lázadás, zendülés = insurrection) terveztek a baloldali bolíviai kormány ellen.

Majd arról ír, hogy Dwyer társai csatlakoztak a Nación Gamba csoporthoz, amely rasszista gyilkosságokért, bennszülöttek elleni támadásokért felelős, és a kábítószer-kereskedelemhez is közük van. Nyíltan fitogtatták náci irányzatukat, annak ellenére, hogy a Dwyer-rel együtt megölt vezetőjük részben zsidó származású volt.

Rózsa-Flores nyiltan antiszemita volt, és úgy hírlik, hogy a Santa Cruz környéki gazdagok közti jobboldali elemek támogatását élvezte.

Bolívia a hírhedt horvát usztasák menhelye lett, azoké, akik a nácik oldalán álltak a második világháborúban és népirtást követtek el a szerb népesség körében a háború alatt. Az egykori usztasák jó és erős kapcsolatot építettek ki az ország (Bolívia) fehér uralkodó osztályával. Az usztasa horvátok szélsőséges jobboldali katolikus nézeteket vallanak és sokuk Dél-Amerikába menekülését római (vatikáni) kapcsolataik segítették.

Mindez egy pro-katolikus ír napilapban (Irish Independent) olvasható.
.

The Observer
Talán még ennél is rosszabb véleménnyel van Rózsa-Flores-ről és csapatáról a csak vasárnap megjelenő brit liberális, szociáldemokrata újság, - a Guardian testvérlapja, - a The Observer. Ebben az írországi (fő)szerkesztő Henry McDonald részben szinte szó szerint megismétli Jim Cusack tudósítását az ír Independent-ből, majd (számomra) néhány új elemmel egészíti ki. Például Rózsa-Flores a jugoszláv háborúban a „jobboldali katolikus horvát milícia” oldalán harcolt, akik a polgárháború kezdetén elkövetett legrosszabb atrocitásokért felelősek. Rózsa-Flores egy külföldi jobboldali elemeket vonzó fegyveres csoportot vezetett, és a „Franco” becenevet használta a jobboldali spanyol diktátor tiszteletére.

(".......Rozsa Flores (…) sided with the right-wing Catholic Croatian militia who were responsible for some of the worst atrocities at the start of the civil war. He led an armed group which attracted foreign right-wing elements and used the nickname "Franco" in honour of Spain's right-wing dictator.....")

A The Observer kitér arra is, hogy Rózsa-Flores baloldali újságíróként érkezett Jugoszláviába, majd csatlakozott a neo-náci horvát milíciához, és feltehető, hogy köze van két újságíró (egy svájci és egy brit) meggyilkolásához, akik Rózsa és csapata által elkövetett atrocitásokról gyűjtöttek infókat. Ezenkívül, Rózsa-Flores tagja volt a hírhedt „Zenga” egységnek, amelyet 1991-ben etnikai tisztogatással vádoltak. Ettől kezdve toborozta és vezette a szélsőjobboldaliakat. Úgy tudják, antiszemitizmusa vezette az Iszlámra való áttérésre, annak ellenére, hogy homoszexuális volt.

A Kepes-féle interjúról, pedig azt írja a The Observer: Rózsa-Flores azt mondta, hogy “megvan a jogi (legális) háttér” küldetéséhez, melynek célja “eltávolodni az elnöktől” és megszervezni az „ellenállást”.

.

The Irish Times

A magyar média hétvégi jelentéseihez hasonlóan a mai (hétfői) Irish Times ugyancsak beszámol arról a bizonyos videóról, amit a bolíviai kormány megdönthetetlen bizonyítékként kezel.

Ellentétben a hazai médiával, az angol nyelvű sajtó pontosan informál, hogy mikor, mi, és hol történik. La Paz, a főváros, csaknem ezer kilométerre van a rajtaütés helyszínétől Santa Cruz della Sierra-tól. A jelenlegi események a fővárosban történnek, ahova biztonsági okokból már egy hete átszállították a két túlélőt: Mario Tadic-ot és Tóásó Elődöt.

A főügyész szombat este (helyi idő szerint) 21:00 órakor tartott egy sajtótájékoztatót, ahol bejelentette: videó-felvétel van arról, hogy a három agyonlőtt személy (Rózsa-Flores, Magyarosi és Dwyer) a Morales elnök ellen a Titicaca-tavon elkövetendő bombatámadást beszélik meg. A felvétel mindössze három perces, és gyenge minőségű, mivel – állítólag – mobiltelefonnal készült, ezért a megjelent újságírók szerint nem egyértelműen bizonyított a főügyész állítása. Az újságírók sejtése szerint, azért tette este kilencre sajtótájékoztatóját a főállamügyész, mert bejelentése a másnapi (vasárnapi) újságok részére volt időzítve. Az is elgondolkoztató, hogy a titicaca-tavi kormányülés április 3-án volt, azon a napon, amikor Dwyer és társai (Rózsa-Flores és csapat) elhagyták a santa cruz-i Hotel Asturias szállodát és átköltöztek az ugyanabban a városban lévő Hotel Santa Cruz-ba. Santa Cruz della Sierra városa 1.000 kilométerre van a Titicaca-tótól.

Különben szombaton volt egy tömeggyűlés a bolíviai fővárosban, ahol Morales beszélt és hallgatóinak elmondta, hogy utasította kormánya ügyvédjeit egy olyan rendelet kidolgozásra, ami alapján az állam elkobozhatja mindenkinek a vagyonát, aki Bolíviában anyagilag támogatta a Rózsa-Flores csoportot. A gyűlésen kormánytagok ellenezték, hogy a nyomozásba nemzetközi megfigyelőket vonjanak be, amit Írország, Magyarország és Horvátország követel. A kormány közben közölte, hogy vádemelést terveznek egy magyar újságíró ellen, aki visszatartott egy videót, amelyben Rózsa-Flores elismeri, hogy Bolíviába készül, hogy ott egy önvédelmi csoportot szervezzen a központi kormány ellen. Az ezt bejelentő miniszter a videó tartalmának ismerete nélkül közölte, hogy Kepes András aláásta Bolívia biztonságát és ezt meg kellene torolni. Írja az Irish Times
.
.
Kapcsolódó anyagok
Újabb ír adalék Thursday, April 30, 2009
Az írek utána járnak Tuesday, April 28, 2009
Dwyer már otthon van Saturday, April 25, 2009
Megvan a magyar láncszem ! (?) Saturday, April 25, 2009
Miből lesz a cserebogár? Tuesday, April 21, 2009
Az MTI, a Külügy meg a Google Friday, April 17, 2009
.

Labels: ,

Saturday, April 25, 2009

Megvan a magyar láncszem ! (?)

(Frissítés! 26.04.2009. 11:52)
Gyorshír: A brit (Sunday) Times internetes kiadásában ma már megnevezi a titokzatos 32 éves magyart: Révész Tibor ** személyében, aki Dwyer-rel együtt az Integrated Risk Management Services (IRMS) biztonsági cégnél dolgozott, mely a Shell írországi (Mayo) gáz projektjének biztonságáért felelt. (26.04.2009. 11:52)
.
Eredeti cikk
.
Az Irish Times (kattints rá!) Budapestről keltezett (mai, ápr. 25.) írásában egy 32 éves titokzatos magyarról számol be, aki az ír újság szerint összehozta Michael Dwyert Rózsa-Flores-szel. Az illető életrajzát sikerült megszerezni, de nevét egyelőre nem kívánják nyilvánosságra hozni. Az Irish Times szerint a magyar férfi, aki jelenleg is Írországban él/lakik, és ugyanannál az ír cégnél dolgozott, mint Dwyer. Az erdélyi származású magyar kollega előzőleg szolgált a Magyar Honvédségben, majd volt testőr, örző-védő kutyakereskedő, kiképezték közelharcra, légi bevetésre, valamint tűzszerésznek: bombakeresésre és telepítésre. Egy ideig dolgozott az Európa Tanácsnál és a Magyar Igazságügyi Minisztériumban is.

Michael Dwyer tavaly novemberben utazott a 32 éves magyarral, valamint még egy másik magyar és egy lengyel társaságában Bolíviába. A szüleinek azt mondta, miután írországi munkahelyén felmondtak neki, néhány volt kollegájával együtt elmennek egy testőrképző tanfolyamra a dél-amerikai országba.

Az Irish Times szerint a 32 éves magyar és a 49 éves Rózsa-Flores jól ismerték egymást és kapcsolatban voltak a (dunaújvárosi) Székely Légióval, mely autonómiát akar a magyaroknak Romániában. Az ír lap szerint tavaly októberben a Székely Légió web-oldalán megjelent egy felhívás, melyben arra kérték olvasóikat, hogy akit érdekel egy meg nem nevezett személy (feltehetőleg Rózsa-Flores) támogatása hazája, a Santa Cruz della Sierra védelmében, az küldje el életrajzát.

Valószínűleg ez a 32 éves ember mutatta be Dwyer-nek a 49 éves Rózsa-Flores-t (már) Bolíviában, anélkül, hogy az ír tudta volna, hogy politikai indíttatású és természetű feladatra vállalkozik. A magyar kollega ezek után még decemberben visszatért Írországba, ahol most is él, és az Irish Times telefonhívását nem fogadja. Az ír lap által Budapesten beszerzett életrajz szerint a férfi jól beszél angolul, magyarul, románul és franciául. Idén februárban pedig feltett a net-re egy hirdetést, hogy Magyarországon „airsoft” tréningeket szervez. Az „airsoft” egy olyan „harci játék”, amikor élethű fegyvermásolatokkal gyakorolnak. *** Egy ilyen „airsoft” klubnak a tagja volt Michael Dwyer is.


.
Kapcsolódó anyagok
Búcsú M. Dwyer-től Wednesday, April 29, 2009
Dwyer már otthon van Saturday, April 25, 2009
Bolíviában van halálbüntetés ! Friday, April 24, 2009
Miből lesz a cserebogár? Tuesday, April 21, 2009
Az MTI, a Külügy meg a Google Friday, April 17, 2009
.
.
Adalékok
Székely Légió (index.hu cikke 2006. március 9., csütörtök 15:59)
Airsoft *** (magyar változata)
** Révész Tibor önéletrajza

Labels: ,

Friday, April 24, 2009

Bolíviában van halálbüntetés !

Úgy tűnik, a magyar diplomácia és tájékoztatás csak nem tudja kezelni ezt a bolíviai ügyet, pedig a diktatúrákból (jól) ismert logikából és gondolkozásból legalább 60 év tapasztalata van kishazánknak és annak mindenkori vezetésének, no meg népének. Mindez a médiában megjelent legutóbbi jelentésekből következik. Már unalmas állandóan az MTI-re, mint baki- és hibaforrásra hivatkozni, hiszen a külügy is ludasnak tűnik az ország lakosságának félretájékoztatásában. Az Internet világában könnyen követhető az a szolgai másolás („copy-paste”), amely a pontatlan állításokat terjeszti magyar nyelven. Legújabb példája a következő hírrészlet:

„…….A Tóásót védő ügyvédi irodától annyit sikerült megtudni, hogy Bolíviában az ügyet államellenes bűncselekményként kezelik. Az ottani büntető törvénykönyv alapján 30 évet kaphat. Bolíviában halálbüntetés nincs, de a büntetési tételeknek nincs alsó határa sem. A hivatalos magyar álláspont szerint az ügyet nem diplomáciai ügyként, hanem magyar állampolgárok ügyének tekintik, így is járnak el, vagyis biztosítják a konzuli védelmet….” (index.hu)
Szinte szó szerint ugyanezt írja a hirszerzo.hu (kattints rá!) is a Független Hírügynökséget és az MTI-t megadva hírforrásként. Vészesen hasonló a Magyar Nemzet Online (mno.hu) hírTV-re hivatkozó jelentése is:

„……Bolívia államellenes bűncselekményként kezeli Tóásó Előd ügyét, így a magyar férfi az ottani büntető törvénykönyv szerint akár 30 év börtönbüntetést is kaphat. A dél-amerikai ország alelnöke szerint kormányuk irgalmatlan és könyörtelen lesz azokkal szemben, akik kezet emeltek Bolívia területi egységére….” (mno.hu)


Ezzel szemben a valóság:

Bolíviában van halálbüntetés!

Elég csak belenézni az Amnesty International tájékoztatójába (kattints rá!). Ebből egyértelműen és azonnal kiderül, hogy a világon van néhány ország, ahol örvendetes módon nincs halálbüntetés a közönséges bűncselekmények elkövetőire. Bolíviában 1997-ben törölték el a halálbüntetést, és 1974-ben volt az utolsó kivégzés. Ezt az 1997-es alkotmánymódosítást üdvözölte a Holland Emberi Jogok Intézete is, de egyúttal kifogásait is közzétette (HRC - kattints rá!). Az új törvénnyel kapcsolatos fenntartásairól az amerikai (USA) Amnesty International nyíltlevélben hívta fel Evo Morales elnök figyelmét 2006-ban. A kialakult helyzettel az amerikai külügy (US State Dept. - kattints rá!) is foglalkozott. A bolíviai alkotmánymódosítás fonákságairól pedig már 1981-ben beszámolt az Amerikai Államok Szervezete, az OAS (kattints rá!)

A halálbüntetés sajátos eltörléséről, pedig számtalan helyen olvasható az Interneten, pl. ITT (kattints rá!)

Bolivia
No capital punishment for ordinary crimes2 1974

2) Provides for capital punishment only for extraordinary crimes (such as crimes under military law) or crimes committed in exceptional circumstances (such as wartime).

Itt meg is magyarázzák, hogy ez mit jelent: „Halálbüntetés csak kivételes esetben alkalmazható, mint például katonai törvények szerinti bűntények vagy háborús időkben elkövetett bűnök esetén”.

Talán, így jobban érthető, hogy Morales elnök és a bolíviai vezetés miért tekinti államellenes összeesküvésnek Rózsa-Flores szabadcsapat szervezési kísérletét. És, miért hangsúlyozza a magyar diplomácia, hogy "....A hivatalos magyar álláspont szerint az ügyet nem diplomáciai ügyként, hanem magyar állampolgárok ügyének tekintik, így is járnak el, vagyis biztosítják a konzuli védelmet…"

Így próbálják elérni, hogy Rózsa-Flores (magán?)akciójából ne legyen nemzetközi bonyodalom, és Tóásó Előd elkerülje a halálbüntetést. Ezt miért nem lehet őszintén megmondani, megírni, közölni a hazai közvéleménnyel?

.



Magánvélemény

Ami a santa cruz-i esetet illeti, és ahogy a központi hatalom gondolkodik:
Öt külföldit lepleztek le, akik államellenes tevékenységet folytattak. Fegyveres egységeket, „szabadcsapatokat” próbáltak szervezni, (Magyarországnál sokkal nagyobb területű) tartomány elszakadása érdekében. (Erről maga a „vezér” számolt be egy magyar tévéműsorban). Az öt külföldiből kettő bolíviai állampolgár (is) (Rózsa-Flores és Mario Tadic), egy román (Magyarosi), egy magyar (Tóásó) és egy ír (Dwyer). A nemzetközileg ismert "főkolompos" Eduardot, a legveszélyesebbet, aki importálni akarta - horvát mintára - a szabadcsapatokat, ill. azok megszervezését: meg kellett ölni! A románnak és az írnek azért kellett meghalnia, hogy ezzel bizonyítsák a nemzetközi jelleget, a külföldi, európai, "idegen beavatkozást". A két életben hagyottat, pedig tanúként kívánják felhasználni (a világ előtt). Ők valószínűleg "vádalkut" fognak kötni az életükért, mivel Bolíviában van halálbüntetés! - és elnöki kegyelem.... Ehhez a jogi háttér ITT olvasható (angolul).
.
.
Kapcsolódó anyagok
Dwyer már otthon van Saturday, April 25, 2009
Miből lesz a cserebogár? Tuesday, April 21, 2009
Az MTI, a Külügy meg a Google Friday, April 17, 2009
.

Labels: ,

Tuesday, April 21, 2009

Miből lesz a cserebogár?

A hírt nehezen fogadta el a magyar média, épp úgy, mint a hazai közvélemény, amely ahhoz van szokva, hogy magyarjaink a nagyvilágban csakis öregbítik az ország hírnevét. Ehhez persze hozzájárul a tények időnkénti elhallgatása, amennyiben az rosszfényben tűnteti fel honfitársainkat és ezen keresztül a „nemzeti öntudatot”. Pedig az Internet korában a híranyagokat böngészve nem múlik el olyan hét, hogy valamelyik külföldi helyi újság (bűnügyi rovata) ne számolna be magyarok által elkövetett bűncselekményekről. A németnyelvű sajtóban heti rendszerességgel olvasható Ausztriában lebukott magyar (állampolgárságú) nemesfém-tolvajokról vagy Németországban balesetet okozott kamionosról. De volt olyan vicces hír is, hogy Berlinben az egyik irodaház elakadt liftjéből éjjel kért segítséget mobilján egy honfitársunk, akiről hamarosan kiderült, hogy a nála lévő laptop egy felsőbb emeleti irodából származik.

Az effajta elhallgatás miatt még megdöbbentőbb volt az a Bolíviából érkezett jelentés, miszerint egy Magyarországon közismert és közkedvelt(?) személyt politikai indítatással lőttek le a helyi hatóságok.
Bevallom, eddig nem igazán foglalkoztam Eduardo Rózsa Flores életével, munkásságával. Tudomásul vettem, hogy van egy furcsa nevű magyar, akiről időnként beszámol a hazai média. Neve valamikor a 90-es évek elején, Jugoszlávia felbomlása, azaz a balkáni háborúk idején vált ismerté Magyarországon (és a világban). A halálával kapcsolatos vélemények jól mutatják vitatott életútját, személyét. Ez késztetett az Interneten egy kis kutakodásra. Kiindulópontom: mitől lesz valaki „híres”? Hogyan kerül be a hírvilágba? Mi a „népszerűség” titka? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok vezettek e cikk megírásához.

Eduardo életrajzát olvasva néhány dolog hiányzott személyisége valós megismeréséhez, megítéléséhez. Például, érthetetlen volt számomra, hogy egy bolíviai állampolgár papa miért (és hogyan) kerül Chiléből politikai menekültként Svédországba, majd onnan magyar állampolgárként szülőföldjére, Magyarországra? A vele érkező tizenéves fia, pedig később magyar-bolíviai-horvát állampolgárként járja a világot és kap halálos lövést szülővárosa egyik szállodájában. Eduardo családja tehát a 70-es években érkezett Magyarországra. Ismerve az akkori (hidegháborús) viszonyokat, szinte egyértelmű számomra, hogy „munkásmozgalmi” múltja, „kommunista” kapcsolatai tették lehetővé az egykori emigráns (1956 óta hivatalosan „disszidens”) férfi és családja hazatérését. Csak az nem volt világos, hogy egy bolíviainak (egy külföldi állampolgárnak) mi baja lehetett Chilében a Pinochet féle hatalomátvétel után, ill. hogyan tudott a chilei politikai menekültek között Svédországba érkeznie? Arról nem is beszélve, hogy akkoriban Magyarország is befogadta a jobboldali katonai puccs elől menekült chileieket. A választ „rás” (kattints rá!) nevű blogger-társam adta meg.

Az apa, Rózsa György, történetéből azonban másra is lehet következtetni: a papa (rádiós és politikai) kapcsolatai biztos nagy szerepet játszottak fia életének, „karrierjének” alakulásában, alakításában. Talán nem véletlen, hogy haditudósító lehetett a BBC World Service spanyol nyelvű adásánál. Gondolom (a „semleges” és távoli) bolíviai útlevele is segített a job megszerzése mellett a háborús Jugoszláviába való beutazásánál. A Carlos-szal való homályos kapcsolata mögött is apját vélem felfedezni, hiszen nem valószínű, hogy egy nemrég érettségizett nyeretlen két évest szemelne ki a magyar titkosszolgálat egy ilyen kaliberű személy mellé tolmácsnak. Ha egyáltalán igaz a hír, hiszen meglehetősen ellentmondásosak Eduardo megnyilvánulásai a 70-es évek elsőszámú terroristájával kapcsolatban. Van, ahol azt nyilatkozta, hogy mint sorköteles határőr (tök véletlenül?) beszélt vele többszöris Ferihegyen. ( „…spanyol anyanyelvűként, kizárólag a szolgálati helyemen – határőr voltam Ferihegyen –, parancsot teljesítve tényleg többször találkoztam vele…..” (Forrás: Lelkiismeret 88 (kattints rá!) - 2007
) Máshol (és máskor) pedig nosztalgiázva emlékszik vissza ezekre a beszélgetéseikre. Két évvel ezelőtti szudáni látogatása során is megemlékezett Carlos-ról a blogjában. („….Régi ismerősöm is itt esett szerelembe (….) Carlos Ilich Ramirez-ről van szó….” - Szudáni utam (kattints rá!) 2007 június )

Ugyancsak megkérdőjelezhető romantikus hős szerepe a balkáni háborúban. A spanyol polgárháború idején Moszkva által életre hívott és pénzelt Nemzetközi Brigádra emlékeztet a Horvátországban Eduardo és még két társa (egy amerikai és egy helybéli (Szentlászló) magyar) által alapított Nemzetközi Brigád. Az alakulat pozitív szerepét és tevékenységét ma is vitatják. A „Riporterek határok nélkül” nevű szervezet egyenesen háborús bűnökkel vádolja/vádolta Rózsa-Flores-t, mivel egyes jelentések szerint két újságíró (egy svájci és egy brit) meggyilkolására adott utasítást, parancsot. (Forrás: “Politika”, (kattints rá!) Belgrade, January 4, 1996.
)

Kiváló szervezőképességére vall, hogy rövid idő alatt közel 400 külföldi önkéntes parancsnoka lett, és elsősorban Szentlászló védelmében (más források szerint több hónapos megszállásában) vette ki részét. Később ezért horvát állampolgárságot kapott Tudjman elnöktől. Kissé szokatlan bátorságért állampolgárságot adni, kapni, persze volt már rá példa a világtörténelemben. Például a francia Idegen Légió, a náci Waffen-SS vagy épp az Egyesült Államok hadserege, ahol a még nem állampolgár bevándorló hazaszeretetéről tehet tanúbizonyságot (lásd vietnami háború magyar származású katonái). Tudjman elnök az állampolgárság adományozásával egyúttal legitimizálta a Jugoszláviából kivált horvát hadsereg oldalán harcolt külföldi önkénteseket, hiszen az országok általában állampolgársághoz kötik a katonai (honvédelmi) szolgálatot. Vannak olyan vélemények is, hogy a horvát államelnököt csak halála mentette meg, hogy Hágában bíróság elé állítsák. Különösen egyik megjegyzése miatt neheztelnek rá ellenfelei. Tudjman egyszer a horvát-jugoszláv helyzetet (a „népek keveredését”) elemezve büszkén jelentette ki, hogy (szerencsére) az ő felesége se nem zsidó, se nem szerb……..

Eduardo egyik blogbejegyzése szerint nem katonatípus („….Valószínűleg gyerekkoromtól benne van a nevelésemben, azért mentem el katonai főiskolára. (…) De rájöttem, a katonaság nem nekem való. Abbahagytam, elmentem egyetemre…..” (Atyám, öltem (kattints rá!) -2006. dec. 06.)
Ha valóban így van, akkor a magyarlakta szlavóniai falvak védelmében nyújtott bátorsága, önkéntessége csak fokozza az olvasó szimpátiáját és képzeletvilágát. Ugyanakkor nem tiltakozott azon felvetés ellen, miszerint a Szovjetunióban kapott (KGB) kiképzést. („…Meglepve olvastam, hogy a magyarországi katonai iskolában eltöltött idõ után, a Szovjetunióba küldték katonai szolgálatra a Dzerzsinszki akadémiára, ahol csalódottan szemlélte a valódi szocializmust, azt, amirõl apjával és nagybátyjával, Jorgéval beszélgettek. Miért? ....” interjú (kattints rá!) 2008-ból) Viszont a határőrségnél (Ferihegyen! – nem valahol az Isten háta mögött, vidéken) eltöltött katonai ideje is arra utal, hogy bizonyos hadászati ismeretei voltak. Talán nem véletlen, hogy ezzel a múlttal – az utóbbi időben - felkeltette szülőhazája radikális ellenzékének figyelmét. Persze elképzelhető, hogy ő maga ajánlotta fel katonai ismereteit, szervezőképességét a fennálló (bolíviai) államrend erőszakos megdöntésére. Mindenesetre a balkáni (horvát) háborús tapasztalatok, valamint annak (állami szintű és nemzetközi) elismerése nagyban hozzájárulhatott, hogy felhívja magára a bolíviai hatóságok figyelmét is. Egyes források szerint a kommandósok bejelentés és megfigyelés alapján léptek akcióba.

Kicsit furcsa, hogy Eduardo szülővárosában, ahol rokonai élnek (köztük lánytestvére is), miért egy négy csillagos szállodában szállt meg? Az már csak hab a tortán, hogy az öt állítólagos összeesküvő közül (az ír fiatalembert leszámítva) négy kettősállampolgár volt. Egy boliviai-magyar (és horvát), egy bolíviai-horvát, és két magyar-román. Ebből a két bolíviai születésű (Eduardo és Tadic) aktívan részt vett a balkáni háborúban. Az erdélyiek, pedig elsősorban a nyelvismeret miatt jöhettek számításba, hiszen az anyanyelvi szintű román nyelv ismerete nagy előny a spanyol nyelv elsajátításánál. Gondoljunk csak a mintegy 2 millió spanyolországi román (állampolgárságú) vendégmunkásra. A santa cruz-i kiruccanáson való részvételre valószínűleg a pénzszerzés is inspirálta az erdélyi fiatalokat, mert mint a zenész Magyarosi egyik interjújában mondta: nő- és pénzhiányban szenved. Részlet a Passzio.hu-nak 2007-ben adott interjúból:
".....- Történt-e veled olyan esemény mostanában, ami mélyen érintett, függetlenül attól, hogy ez pozitív történés, vagy esetleg kellemetlen volt?
- Történt. Az édesanyám lassan leveszi rólam kezét, és hát ez mélyen érint, de normális, előbb-utóbb a saját lábamon kell állnom... Na, ez valóban mélyen érint, de túlélő vagyok, hiszen székelynek születtem! Ami még megérint, az a pénztelenség inkább! ......" (passzio.hu - kattints rá!)

Az írek meglepetéssel értesültek, hogy egy állampolgáruk (is) belekeveredett ebbe az ügybe. Michael Dwyer ügyében azonnal lépett az ír külügyminisztérium, miközben a bolíviai hatóságok az Interpol segítségét kérték a lelőtt és elfogott személyek azonosításához, mindenekelőtt az útlevelek eredetiségére vonatkozóan valamint, ha kell, a DNS vizsgálatok beszerzése és elvégzése végett. Magyar részről ilyen jellegű és irányú érdeklődés tudomásom szerint nem hangzott el (legalábbis a médiában nem). Abból lehetett „egy kis bonyodalom” a külügyben, hogy a két erdélyi kettősállampolgárt vajon miként kezeljék: magyarnak vagy románnak? Mivel az agylőtt Magyarosinál a jelentések szerint – feltételezhetően - román útlevél volt, így az ő ügyével valószínűleg a román hatóságok foglalkoznak. Róla ma már említést sem tesznek a magyar médiában. Az akciót túlélő és letartóztatott Tóásó Előd sorsáról, pedig szemlátomást vitázhattak a külügyben, vagy tán a belügyben is, erre utal az a néhány napi késéssel megjelent furcsa fogalmazású közlemény, miszerint a „magyar útlevéllel rendelkező” Tóásónak – ha azt kéri(?) - teljeskörű konzuli segédletet biztosít Magyarország. Pedig ennek spontánnak és természetesnek kellene lennie, hogy egy bajba került állampolgárát országa megvédi, ill. mindent megtesz az érdekében. Eduardo esete azonban más! Ő otthon van/volt, mint bolíviai állampolgár reá egyértelműen a bolíviai törvények érvényesek. Kiadatás, konzuli védelem az ő esetében szóba se jöhetett volna, amennyiben túléli a kommandós akciót.

Külön tanulmány a hazai média reakciója, mely szinte kizárólag Eduardo személyére koncentrál. Ha nincs Eduardo, akkor az elbulvárosodott magyar sajtó csak mellékes lábjegyzetként említené a két erdélyi fiatal sorsát. A szélsőjobb természetesen felkap minden olyan eseményt (és figurát), amely (aki) nacionalista, antiszemita és kommunistaellenes megnyilvánulással hozható összefüggésbe, és csak a végkifejletre koncentrál, nem nézve a személy életútját. A baloldal (élén a Népszabadsággal) pedig nem tudja (vagy nem akarja?) egyértelműen elítélni a (Bolíviában) fennálló államrend ellen erőszakosan fellépni kívánó „idegeneket”. Pedig bárhogyan is csűrjük-csavarjuk: Eduardo és társai mellett Bolíviában egyik oldal sem áll ki. A belpolitikai machinációktól függetlenül, az átlag bolíviai szemében az Eduardo vezette csoport a balkáni háborút importálni akaró „zavaros fejű társaság”. A magyar baloldal szemében, pedig Rózsa-Flores még mindig a Kádár-korszaki Pinochet ellenes dél-amerikai „szabadsághős” romantikus figurája, aki most „talán a rossz oldalra állt”. Meglepő (vagy mégsem?) a Bächer Iván
írta nekrológ (kattints rá!), amiből kiderül, hogy azért fogadták oly szeretettel új szomszédjukat, mert azok Pinochet elől menekültek. Vajon hol lakott Bächer azokban a telefonnélküli, lakásínséges időkben, ahova „már várták” a Rózsa-Flores családot, akiknek semmijük sem volt? Pedig Svédországból jöttek! Aztán, gondolt-e a szerző Eduardo fegyvertartási engedélyére, amikor annak Kalasnyikovát a lakásán Bächer tisztogatta?

Eduardo megítélését az olvasóra bízom. Számomra története azért érdekes, mert az általa befutott (élet)pályát átlag (magyar) ember nem lett volna képes megvalósítani. Ehhez kellett egy meggyőződéses kommunista papa, aki kapcsolatai révén hazatalált a kádári Magyarországon, és aki a háttérből egyengette fia útját. Aztán a rendszerváltást követően a fiú felfedezte és kihasználta kivételes lehetőségeit: nyelvtudását és a kettősállampolgárságból adódó előnyöket. Miközben a nagy élettapasztalattal rendelkező apa hamar rájött, hogy itt (Mo.-on) bizony szellemi „visszarendeződés” és gazdasági „újraelosztás” van kialakulóban. Nem véletlen, hogy fogta a sátorfáját és (családostul) visszatért választott hazájába: Bolíviába. Fia, pedig tovább élvezte azokat az ölébe hullott lehetőségeket, amik csak igen keveseknek adatott meg: a felszabadult „pörgés”, a „társadalmi, de inkább társasági élet, ismeretség”, a nyelvtudás és az útlevelek adta kiváltságok. Rózsa-Flores története remekül tükrözi a hazai viszonyokat, a diktatúrából a demokráciába való átmenetet, annak egyéni tragédiáját.

Volt egy elkötelezett apa, aki gyermekeiért mindent megtett. Volt egy fiú, aki gyerekkora óta maga mögött érez(het)te és tud(hat)ta az „elkötelezettség” előnyeit (és kiváltságait). Majd szembetalálta magát a véres valósággal, a háború alapszabályával: „vagy én lövöm le, vagy ő lő le engem”. A közerkölcs szerint reguláris hadsereg és katona esetében ez bocsánatos bűn. Más militarista szerveződések hasonló cselekedeteit megvetik, állami szinten üldözik. Ezt nem akarta (vagy nem tudta) megérteni és feldolgozni Eduardo, de úgy tűnik a magyar társadalom sem, hiszen sehol a világon nem csináltak volna belőle nemzeti hőst, akinek (vitatott) halála után külön műsorokkal, mi több műsorváltozásokkal emlékezne meg a helyi média. Az új magyar külügyminiszter is megpróbálja mellékvágányra terelni az ügyet (lásd index.hu - kattints rá!), amikor nem a Rózsa-Flores csoport létezését vitatja, hanem a bolíviai elnök elleni merényletre való készülés vádját vonja kétségbe (különben jogosan!). Ezzel viszont azt a benyomást kelti Balázs Péter, mintha a „mozgalmi” apa emlékét kívánná menteni, ill. erősíteni, miközben a külügy (és ezzel a magyar állam) nem firtatja a csoport létezését, tevékenységét, céljait és ahhoz anyagi háttért biztosítók kilétét, esetleges kapcsolatrendszerét.
.
.
Kapcsolódó anyagok
Bolíviában van halálbüntetés ! (Friday, April 24, 2009)
Dwyer már otthon van (Saturday, April 25, 2009)
Megvan a magyar láncszem ! (?) (Saturday, April 25, 2009)

Labels: ,